A kisház története

EKH_projekt_01_final.doc

Zolival, az Erdei Kisház Noszvaj kitalálójával, építőjével, és jelenlegi menedzserével beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet?

Inkább inspiráció volt mint ötlet. Kerestem valami újat, olyasvalamit, amiben igazán megmutathatom magam. Marketingesként meglehetősen untam a multik által diktált működést, a sok briefet és a leadeket. Kellett valami ismeretlen, egy olyan terep, amiben tanulhatok, még tovább fejlődhetek. Az ingatlanfejlesztés ilyen volt. Először a fővárosban szerettem volna egy Airbnb kiadásra alkalmas lakást, de nem találtam csak emeleti garzonokat, melyek közül egyik sem tetszett. Aztán félretettem az ötletet, pihentettem a dolgot és ekkor bukkant fel az Amúr, mint lehetőség. A maga kis esetlenségével és valóban borzalmas állapotával. A családban mondták, hogy ebből csak én tudok valami jót csinálni, de én csak legyintettem. Aztán mégis belevágtam. 

 

Hogyan kezdtél neki?

Lepörgettem a fejemben, hogy kell egy-két fa, meg pár ember és néhány hónap alatt készen is lesz. Egy év lett belőle és több mint 20 szakember dolgozott rajta. Sokan szegődtek közben mellém, vagy néha én melléjük. Asztalosok, kőművesek, barátaim, ismerősök. Aztán valahogy összeállt. Nem volt minden tudatos, sőt, Pinteresten talált képek voltak a fejemben és az Instán folyamatosan monitoroztam, mi lehet a jó irány. 

 

Volt hogy feladtad volna?

Volt. Januárban, fel akartam gyújtani az egészet. Viccelek, de tényleg elegem volt. Végül két jó asztalos barátommal új erőre kaptunk és befejeztük. Mérhetetlen kitartás, és sok jó szakember kellett hozzá. Olyan, mint az esőtánc Afrikában: egy titka van, addig kell járni amíg el nem kezd esni az eső.

 

Hogyan tudtátok összehozni ezt a minőséget?

Baromi nehezen, rengeteg kompromisszummal. Reméljük, azért sikerült valami nagyon menőt alkotnunk.

 

Miért éppen Noszvaj?

Gyerekkoromban sokat voltam itt, de akkoriban nem érintettet meg úgy a hely atmoszférája, mint felnőtt fejjel. Mostanra valahogy beleszerettem a faluba. A helyiek, a falubeli kis közösség mindenben segítettek, bízom benne, hogy én is nekik. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki tanáccsal, kedves szóval vagy pálinkával támogatta a munkánkat.

Úgy tudom Varga Judit (Juditu) is részt vett a projektben, ez igaz?

Elejétől a végéig, folyamatos Messenger kapcsolatban voltunk. Sokszor éjszaka közepén küldtem neki, hogy mire gondoltam, ő meg legtöbbször rákontrázott, de aztán valahol félúton megegyeztünk. Személyesen 2-3 havonta jött el, a nyitás előtti utolsó hétvégéket viszont végig a Kisházban töltötte, pakolt, dekorált, promózta a projektet, saját bevallása szerint is nagyon magáénak érezte a dolgot. Ha röviden jellemezném a kettőnk közötti munkamegosztást, akkor Judit inkább a szép, otthonos dolgokat teremtette meg a Kisházban, én azt, ami funkcionális.

"Többféle dizájn és stílus fordult meg a fejünkben, voltak egész merész ötleteink is, de végül úgy döntöttünk, hogy a nagyon karakteres, bohém vagy éppen most trendi irányok helyett inkább egy egyszerűbb, természetesebb, időtálló stílust valósítunk meg a kisházban, aminek egyik főszereplője természetesen a fa."

Ez milyen stílus?

Skandináv, retro, industrial, alpesi faház, egy kis amerikai és német beütéssel. Ki mit lát benne. A sok fához ragaszkodtam, azok Svédországból jöttek. Ezt sok fehérrel, illetve szürke árnyalatokkal kombináltuk, és némi türkiz-mentát is becsempésztünk. De szerintem ezt Judit jobban el tudná mondani.

 

Ez hotel vagy vendégház?
Egyik sem, inkább nyaraló. Szerettem volna egy olyan helyet, ahova el lehet bújni, mint gyerekkoromban a Dunánál a tesómmal és a szüleimmel. Sokan nem értik, miért kell egy “vendégháznak” ilyennek lennie – mármint ilyen otthonosnak, ennyire felszereltnek. Én itt így érzem jól magam. És ha ez másnak is tetszik akkor tényleg jót alkottunk. 

– És ha már az érzésekről van szó, szeretném elmondani milyen hálás vagyok, azoknak, akik velem együtt dolgoztak.

Először egy barátommal kezdtem neki, egész nyáron jártunk le, aztán ő saját vállalkozásba kezdett. Akkor láttam először, hogy több munka lesz a Kisházzal, mint hittem. Egy helyi csapattal folyattuk projektet, végül pedig a mostanra már családtag – asztalos sráccal fejeztük be. Rengetegen voltunk benne, és mindenki akkor jött és annyi dolgozott, amennyit kellett. A lakatos fiú, a hoteles személyzet, a festők, a másik asztalos, a segédmunkás srácok. És persze a családom, nagybátyám, akinek külön köszönet. Igazából az ő munkájukkal, türelmükkel és odaadásukkal lett volna ilyen, ezért hálával tartozom nekik.

Nem fáj a szíved kiadni?

Nem. Hisz azért építettük, hogy mások is jól érezzék magukat és kikapcsolódjanak, feltöltődjek itt. Lehet furcsa, de nem a profit az elsődleges szempont, inkább, hogy jól éreztük magunkat mikor építettük és aki idejön ezt érzi majd. Legalábbis remélem.

Nem félsz, hogy tönkreteszik?

Nem.  (-nevetés-) Úgy gondolom, hogy olyan emberek fogják kivenni és élvezni mint amilyen én vagyok, ezért vigyázni fognak rá.

Van már következő projekt?
Igen, van. Itt Noszvajon. Reméljük, az is nagy durranás lesz, de még szupertitkos. Időben meg fogjátok tudni.

Hol lehet foglalni?

Hm, ez reklám lesz? Szerintem szezonban már nem nagyon van hely. Maximum a szallas.hu-n akad még pár szabad éjszaka. Ősszel itt egyébként még szebbek a fények és a színek, mint nyáron és nincsenek annyian. Télen pedig van hogy két napig csak a szomolyai pék robog el hajnalban az utcában… 

Lássuk a szabad időpontokat!

A gomb átirányít a szallas.hu oldalára